Trematode férgek. Laposférgek

Magyarra átültette és kibővítette: Dr.

Teljes szövegű keresés Lapos kövek alján… Hol találkozhatunk kint, a szabad természetben laposférgekkel? Természetesen vizekben. Bár valószínű, hogy a laposférgek is eredetileg tengeri állatok, a legtöbb ősi jelleget megőrzött csoportjuk, az örvényférgek Turbellaria osztály számos faja édesvízi.

Kotlán Sándor. A mételyek vagy kevésbbé helyes néven szívóférgek kivétel nélkül élősködő életmódot folytató állatok, melyek az örvényférgekből vagy velük közös ősből trematode férgek le.

Rendszerint kistestűek, lapítottak, levél- lándzsa- vagy körteformájúak, ritkábban kerekded vagy tojásdad körvonalúak. Szembetűnő bélyegük a szívókák. A fajok nagy többségében két szívóka található, vannak azonban csupán egy, vagy ellenkezőleg kettőnél több szívókával ellátott mételyek is.

Őseikre, a csillóstestű örvényférgekre csupán álcáik csillókkal felruházott volta emlékeztet.

Táplálékuk sokféle: gazdájuk testnedvei, nyálka, béltartalom, sőt nem ritkán vér is. A nyelőcsövük mögött két ágra oszlott emésztőcsatornájuk rendszerint vakon végződik. Vérérrendszerük nincs, csupán egyetlen család tagjaiban Paramphistomidae találunk sajátos nyirokérrendszert.

Kiválasztó szerveik az örvényférgekéhez hasonlók, kiválasztó hólyagjuk mindig a test trematode férgek végén nyílik a külvilágra. Egyetlen család kivételével az összes mételyek hímnősek. Fejlődésük különböző módja, valamint ezzel párhuzamosan külalaktani és bonctani sajátságaik alapján az összes mételyeket két csoportba sorozhatjuk, úgymint a közvetetlen fejlődésűeket: Monogenea vagy Heterocotylea, a sokszor gazda- és ivadékcserével kapcsolatos változatos fejlődésűeket pedig a Digenea vagy Malacocotylea rendbe.